2015.02.07 - Síelés - TTT Csavargó Csapat

Tatai Tömegsport és Tájfutó Honvéd Sportegyesület
TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLY
Csavargó Csapat

Mottó: A világból annyi a miénk, amennyit meglátunk belőle.

Az első dolog, amire utazás közben ráébred az ember, az az, hogy semmilyen hely nem tud megfogni, ha nem vagy nyitott rá. (Pico Iyer)
Tartalomhoz ugrás
2015.
PROGRAMTERV / LETÖLTHETŐ ANYAGOK
BESZÁMOLÓ, EMLÉKEZTETŐ, SZÖSSZENET
A 2015. év kiemelkedő eseményei
2015. február 07-14.
B E S Z Á M O L Ó K  / Szösszenetek

Sítúra
AUSZTRIA
A kirándulásról kivételesen, de legnagyobb tisztelettel Pintér Laci írta meg a beszámolót, az elmaradhatatlan szösszenetet.
A feltöltendő képeket még várom és elérhető lesz valamelyik csinos popóra való kattintás után
 

--------------------------------------------------------------------------
Hosszas előkészítés és változó jelentkezői összetétellel, 2015. február 7-én reggel ismét elindultunk, hogy meghódítsuk az egyik legszebb osztrák síparadicsomot, a Lungau és a Lungo sírégiót.

A korábban jelentkezett 23 fő helyett a végén 12-en jöttünk össze, a többség „felnőtt”, egy gyermek és néhány „senior” volt a csapatban. A legkésőbb „kiesett” csapattagok közül a szakosztályvezetőnk távollétét több szempontból is megsínylettük, azonban a baráti jókívánságok és remények megtartották a csapatban a lelket, így gyakran önként vállaltunk kicsit többet is helyettük, pld. a hüttékben, illetve a sípályákon.

Nausessbe történt megérkezésünk szombat kora délutánra esett, ahol Kucsma Bandi gondos szervezése eredményeként és Szabó Józsiék jóindulata következtében Tóth Gabi barátunk gyors elhelyezési körülmény-változáson esett át: a konyhai heverőt gyorsan kicserélte egy önálló szobára, ahol kétszemélyes baldahinos ágyikó várta. A többiek is kellemes és elfogadható körülmények közé kerültek.

Az időjósok által beharangozott hatalmas hóvihar jelei már szombat este megjelentek. Gyakorlatilag 2 és fél napig rázta szakállát az illetékes, sokakat megfontolásra késztetve, gondolja meg, mikor és hova megy. Hát a mi csapatunk Fanninbergnél kezdett, és a friss hóban, gyakran átláthatatlan ködön keresztül, sokszor egymást sem látva indult a nehéz küzdelembe. Az első lesiklások nem igen voltak élménydúsak, főleg arra koncentráltunk, hogy épségben megússzuk a kezeletlen pályákat, és kéz- és lábtörés nélkül lepihenhessünk.

Joósz Attilát ez azonban nem igen térítette el a feladattól, neki a szél nem parancsolt, úgy vágta ketté, úgy haladt széllel szemben is, mint egy golyó, vagy a kés a vajban. Gabi és mások pedig annak is örülhettek, ha a szél kegyes volt hozzájuk és nem döntötte fel őket.

A másnap sem hozott érdemi változást. A pályákon tovább nőtt a friss hó vastagsága, és még mindig a szűz hóban siklottunk. A szél és a hó vízszintesen jött, több felvonót és sípályát is lezártak.

Harmadnapra, szerencsénkre kitört a napfény, és elkezdődhetett az élménysielés, és a többi terület meghódítása is. Gyűltek a trófeák, az újabb „megsielt” pályák, a hol gyorsabb, hol lassabb lesiklások. A csodálatos idő a tábor végéig kitartott. Ez lehetőséget adott a többség tudásának emeléséhez, igazi sí-élmények szerzésére. Bizonyára vannak, aki megérzik annak a szépségét is, amikor kétezer méter magasan sielsz, leülsz egy hütténél, kortyolod a meleg teát, a Jágemeistert, vagy egy pohár sört, és az arcodat égeti a Nap. Hát mi ilyen szépséget is kaptunk. Közben nemes gondolatok, aranyköpések is születtek, de ezek igazából csak akkor és azoknak mondanak valamit, akik akkor és ott voltak.

Gyakorlás, tanulás, bíztatás volt a fő IGE. Tanítómesterünk, Hugyecz Gyuri, nem csak ezen a két napon, hanem a tábor egésze alatt, folyamatosan segített, aggódott, pihentetett, javasolt, ő maga pedig a napi sielések után gyakran pihentetett, regenerálódott. Mindenki vigyázott magára, s akik korábban sportbalesetet szenvedtek, az első napokban még óvatosabbak voltak, de azon voltunk, hogy ezek a kellemetlen emlékek feledésbe merüljenek és újabb, szerencsés, sikerekben gazdag síélményekkel legyenek felülírva.

A társaság zöme egész héten kitartott Fanninberg mellett, de a kóbor lovagok az idén választott 5 sírégióból 4-et meglovagoltak. A csapatban volt 2 vakmerő is (Pálinkás Matyi és Pintér Laci), akik nem csak a fanninbergi régiót, hanem Óbertauern, Aineck, Katschberg magasságait és a 6 km hosszú A1 sí-autóályát is meghódította. A kezdeti havazás a 100 km-es összpályahosszal büszkélkedő síparadicsomba is elért, így első kiruccanáskor – többek szerint meghátrálva – újabb tapasztalatok szerzésére visszavonultak, pontosabban csak átdiszlokáltak a megszokott tanulópályára – s ezt szó szerint értsétek, tanulópályára!, mert ott még lehetett látni és kényelmesen, biztonsággal sielni.

Arra mindig ügyeltünk, hogy senki sem maradjon egyedül, és Dávid is vigyázott a nagyapjára, amikor a fekete 13-as pályán csalinkáztak lefelé. Szóval, közülünk már újabb két fővel többen csúsztak le ezen a fekete pályán is. Sok fotó és videóklipp készült a hétről, melyek reméljük, hamarosan megjelennek a TTT honlapján is.

Az esték a hagyományos módon, közös vacsorákkal, kellemes beszélgetésekkel teltek. A sícsapat tovább erősítette a TTT szellemiségét, a sport szeretetét, a családok és kollégák összetartozását, és lehetőséget adott a pihenésre, kikapcsolódásra. Nem csalódtunk az étel-, ital készletezésben járatos családtagokban, túratársakban sem, most is annyi gyarmatárú jött össze, hogy lavinaáradat esetén is bőven kitarthattunk volna még vagy 3-4 napig.

A teljesség mellőzésével: a közös főzések, sütések mellett, külön élményt adott a Szabó Józsi és Tünde által villanyoltással szervírozott lángoló, rummal leöntött fagylaltos palacsinta, vagy a Kucsma Marcsi és Pálinkás Matyi által készített zöldlencseleves, Hugyecz Gyuri által készített székelykáposzta, Veszelka Kati féle zöldségféleség, Tóth Gabi neje, ill. Pintérné Thurzó Ica által otthonról küldött finom falatok elfogyasztása is, valamint Joósz Attila borkostólóval egybekötött bemutatója és enyhén harcias dialógusa Kucsma Marcsival a fahordós vs. fémhordós borkészítés és tárolás rejtelmeiről.

Összességében, jól éreztük magunkat, köszönjük egymásnak és a szervezőknek, és reméljük, jövőre ismét találkozunk, talán más sírégiók meghódítása céljából is!

Baráti üdvözlettel, az egyik kóborlovag, Pintér Laci.
----------------------------------------------------------------------------------

Lélekben mi is ott voltunk.
Én főleg a hüttében (a szerk)

2022. 08. 03.
Készítette: mkaroly / Utoljára frissítve:
Vissza a tartalomhoz